Tordai Mihályné: Adj reményt
Légy képes rá
Meg kell vívni minden csatát,
ha jó, ha rossz, tanulj belőle.
Szeretned kell akkor is,
ha viszont nem szeretnek.
Adni akkor is, ha mindent elveszítettél.
Szeretettel dolgozni akkor is,
ha nagyon sok az akadály.
Nyújts kezet akkor is,
ha magadra maradtál.
Szárítsd fel könnyeid záporát,
hinned kell magadban akkor is,
ha benned senki sem hisz már.
Nézz fel a magas égre,
lásd a napot, mily fényesen ragyog.

Anyák napi vers

Szeresd édesanyádat

Ő volt, aki halkan bölcsőd fölé hajolt:
Ő volt, aki néked altatódalt dalott.
Tündérmesét mesélt halk téli estéken,
Ahogy ott pihegtél csöndben az ölében
És hogy boldog legyen játékos kis élted,
Jóságos életét adta volna érted...
Ö volt ki éretted olyan sokat fáradt...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!

Minden pedagógusnak!!!!!

" A TANÍTÓ TANÍTÁSA

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein.

21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette: “Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek”
És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem más volt mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles alkalmakkor.

Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó…
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

jó éjszakát minden kedves barátomnak és ismerősömnek.

Bodré Anikó: Keresd a szépet

Keresd a szépet, a reménységet.
A csodát, az álmaid, az egészséget.
Néha cudar az élet úgy érzed,
De mindig van egy élményed.

Amíg élünk

Ne akkor szeresd, ha már késő!
Ne akkor keresd, ha már nincs ő!
Hiába könnyezel, öltesz gyászruhát.
Sorolhat szád, érte ezerszer imát.

Azok, kik szeretnek, a szívüket adják,
és a másik szívét örömmel fogadják.
Lassan úgy is érzik, szívük együtt dobban,
s ha kell kimutatják, nem tartják titokban.

Ki egyszer elárult ne engedd vissza!
Hiába próbálsz megbocsájtani,
hiába próbálod nem tudod feledni
nem tudod törölni az emlékeid.
Ki egyszer elárult százszor is elfog!
Hiába ígér néked kincseket!
Hiába kapsz tőle égő,piros rózsát
tövise véresre szúrja a kezed.
Hiába próbálsz újra hinni néki
az örökös kétely mindig benned él,
hisz a széttört vázát is hiába ragasztod,
szilánkot hagy az összetört cserép.
Ne menj hát vissza a múltba!

..ez gyönyörű!!...és elgondolkodtató...

Nézd meg, a világon milyen sok az árva,
S nincsen aki őket két karjába zárja.
Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,
De ők szeretetet senkitől sem kapnak.

Kun Magdolna: Kifordított szívvel...

Ha némely ember kifordítaná önnön szívét
és meglátná, hogy legbelül
mennyi helyet foglal el a kapzsiság
és milyen kis részt kap benne a szeretet,
elgondolkodna azon,
hogy a képen lévő padon ő is bármikor ott ülhet.
Mert nem az ember az úr, hanem az idő.
Az nem válogat szegény s gazdag között.

Van néhány ismerősöm,
Kiknek közelébe elfeledem minden bánatom,
S ha te ezt a verset olvasod,
Tudnod kell, közéjük tartozol.

Szeretettel

Koós Anna
A szeretet virága
Ma is ugyanúgy kelt fel a Nap, mint máskor,
A napsugár jókedvében táncolt.
Szívem megtelt fénnyel, szeretettel,
Lelkem csillogását feltölti élettel.

Hajnal

Kui János verse

Álomnak is rossz volt,
de már felébredtem,
megcsaltál, elhagytál,
kicsi feleségem.

Olyan kacérnak és
szépnek, fiatalnak
közös életünkben
sohasem láttalak.

Hajnal van, gyönyörű,
itt vagy az ölemben,
el tudnál-e hagyni,
azt én nem kérdezem.

Nem, biztos nem, tudom,
nyugodt az életünk,
innen az álmokon
boldogság a részünk.

Érezz, értékelj!

Míg nem vagy kiszolgáltatott, súlyos beteg,
Addig egészséged kincsét nem értékeled.
Míg szabadon szárnyalsz, akár a sóhaj,
Nem tudod, milyen az életért remegő dal.

Szeretni szívből, igazán,

átlépni a bezártság falán.

Segítő kezet nyújtani,

másokban reményt gyújtani.

Élni egy teljes életet,

felrázni csüggedt lelkeket.

Megérteni, hogy kik vagyunk,

s magunk után, majd mit hagyunk.



Hálásnak lenni mindenért,

a hétköznapi kincsekért.

A múltat elfelejteni,

útmutatókat fejteni.

Mindig a jelent élni meg,

boldoggá tenni sok szívet.

Magamban megtalálni azt,

amit oly sok tudós kutat.

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Innocent Vincze Ernő: A Pénz

A PÉNZ

Ti emberek, ti emberek, ti végtelen sorsok
Itt küzdötök e szürke földi porban
Hittel, kínnal, szenvedéssel,
Alázattal és megvetéssel,
Bányák mélyén, és hegyek ormán,
De mindig és mindenütt egyformán
Imádkoztok hozzám, a pénzhez
Imádkoztok száz köznapi harcon...Hát nézzetek csak rám!
Én ma nektek megmutatom az igazi arcom:
Mert amióta áll az emberi világ:
Én a pénz, a pénz, én vagyok az óhaj, én vagyok a vágy...
Én vagyok a kezdet, és én vagyok a vég...

SZERELEM?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

2014- Augusztus .20 . Nagy ünnepünkre.

EZREDÉV KÜSZÖBÉN ( László M )

Hogy e szép Földünknek lakói lehettünk,
És hogy e Hazában otthonra lelhettünk,
Fejünket meghajtva , köszönjük jó Urunk,
Hozzád száll szívünkből ünnepi sóhajunk.

Ezredév küszöbén, augusztus havában,
Vérrel írt századok letűnő nyomában
Meghatódva állunk őseinknek földjén,
Első királyunknak , Szent István ünnepén

Ki örökül hagyta ránk, atyai intelmét ,
Hitben , szeretetben fogjuk egymás kezét,
Békességben éljünk a Kárpátok alatt
Hol egykor még nomádok tüzei lobogtak.

FÁRADTSÁG

H J .Verse.

Késő van.

Lehulló ruháid átlépve

Fáradt tested megpihen,

Az álmok kertjében.

Még nem alszol, szobád tompa csendje

Rátapadt a falakra,

Az izzadt mennyezetre.

Susog a diófa az udvaron,

Megreccsen az ablakkeret,

S halkan kopognak az esőcseppek,

Kopogják, hogy elrohantak az évek.

Pihen veled a szobád, s az óra halk kattogása.

A szíved mélyén a múltad feltárja.

Ujjaid billentyűként megmozdulnak,

Fáradtak, hunyd le hát szemed takaróját,

Feledd tested zsibbadását.

Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy adom idős kezében
Az édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, szépet kis madárka,
Az édes anyámnak.