·

..nagyon szép sorok..

"Minden egyes napot úgy élj majd.. mintha az utolsó lenne
Előre nézz..ne bánkódj soha sem, a múltadon merengve
Ébredj úgy fel minden reggel, hogy ma ismét boldog leszek
Ne szomorkodj sohasem.. hiszen olyan gyorsan eltelnek az évek.
Ha úgy érzed.. bánt a sors.. tudd, hogy csak meg akar erősíteni..
Minden okkal történik.. ha nehéz is.. tanulj meg gyorsan feledni..
Lásd meg a szépet.

Ezért van annyi megcsalt, megunt, gyerekével otthagyott nő Magyarországon!

“Mielőtt nekiállnátok olvasni, leszögezném, hogy nem minden nő angyal.

Biztos vagyok benne, hogy Európában Magyarországon van a legtöbb megcsalt, megunt, gyerekével otthagyott nő (és vagy férfi).

Megint haza indulok nemsokára
Nagy, néma csend borul a kis szobára.
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.
Nincs már ott, aki eddig haza várt.

A szeretet hangjai

Légy szelíd őz egy rejtelmes erdőben ,
nyíló virágszőnyeg , a végtelen mezőben.
Légy egy apró hal , a hullámzó tengerben ,
szabadság fénye egy sólyom szemében .
Légy hajnal a gyermeked szívében ,
harmattal füröszd a szeretet vizében .
Légy nyugvó nap a szürkéllő estében ,
hold fénye a sötétnek éjében .
Légy ártatlan gyermek, föld Anya ölében,
szerető kedves, kedvese szemében .
Légy gyengéd egy szerelmes szívében ,
erő mi adatott, elfér a kezedben .

Nagy Ferenc
Édesanyám..

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Forró nyár

Nem sajnálja erejét a nyár,
büszkén önti melegét ránk.
Forró a föld, izzó tekervényes
most lesz igazán szenvedélyes.

Falak helyett építsünk hidakat...

Olyan kegyetlen ez az élet,
Szenved benne sok jó lélek.
Falat emelnek az emberek,
Elszigetelten csak léteznek.

Megható!!!

Kilenc diófa!

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton
kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam,
felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy
dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni: