Érzelmek
Tudom Te
messze vagy,
utad, már
nem tudom merre is vezet?
De nincs perc, mikor nem Rád gondolok!!!
Álmodban
Nálad jártam, megtudod,
hisz kis hófehér párnád nedves,
ott csillog fájdalmam könnye.
Bilincsben van a testem,
gondolataimban Nálad járok
A múlt fátylán keresztül
egy csodálatos piros ruhás
tünemény mosolyog rám.
Ülök a szobámban, mely
oly üres és rideg nélküled.
Csak ülök behunyt szemmel
és álmodozok.
Az elmúlt idő csodálatos
élményeinek emlékképei
töltik be énemet.
Ilyenkor,
megremeg szívem,
úgy érzem
Te itt vagy velem.
Megérintesz, hozzám bújsz.
Egyé válsz velem,
betöltöd egész lényemet.
Ilyenkor mámorító érzés
járja át testemet,
mintha a tündérek világában lennék.
Ölellek, csókollak,
félek, hogy eltűnsz
a messzeség ködfátylában.
Sugárzik belőlünk a boldogság,
az együttlét csodás érzése.
De valahol ehhez
a meseszerű élményhez,
mely oly csodás.
Egy hideg fúvalat érkezik
és minden elmúlik,
újra nagyon messze vagyunk egymástól.
Kinyitom a szemem,
a szomorú valósággal
találom magam szemben.
Nem vagy velem,
szomorúság és üresség vesz körül.
Nagy fájdalom hasít belém.
Nagyon hiányzol.
2012-06-05 Ágota
Kommentáld!