Manapság
többet olvasok, és kevesebbszer törlök port..Gyakrabban ülök ki a
kertbe, és csodálom, ahogyan a növények napról napra nagyobbak, szebbek,
dúsabbak lesznek. Több időt töltök emberek, szomszédok társaságában,
mint egyedül...Úgy gondolom, hogy minden percet ki kell használnom, mert
miért gondoljak keserűséggel az életemre, mikor örülni is tudok...Hálás
vagyok azért, hogy még itt lehetek...Már nem tartogatok semmit, a
legszebb, legdrágább sálamat veszem fel, a kristály poharaimból iszunk,
ha átjön a szomszédom...Ha kimegyek a piacra, oda is a szép kabátomat
veszem fel, mert tetszik és kész...Ha elfogy a kedvenc parfümöm, azonnal
megveszem a következőt, kerül amibe kerül, és persze rendszeresen
használom is, mert illatos akarok lenni... Mert lehet, hogy holnap már
nem használhatom, hiszen a földi létünk, mint ahogyan azzal te is
tisztában vagy, véges... Ha tudnám, hogy mikor, melyik órában fogok
meghalni, és lenne jó pár dolog, amit nem tettem meg az életben, pedig
nagyon szerettem volna, dühös lennék magamra, mondván..Látod, élned
kellett volna minden pillanatban, szabadon, szárnyalva, mert most vége,
és fölösleges dolgokra pazaroltad az idődet... Tudom, nem helyes, de én
mégis haragudnék magamra, hogy nem írtam azoknak levelet, akiknek
szerettem volna, hogy nem mondtam elégszer annak aki már nem él, hogy
mennyire szerettem...Minden reggel, mikor kinyitom a szemem, azt
mondom..Ma különleges nap vár rám, minden perc, pillanat, Istentől
kapott ajándék. Élek is vele...Ha ezen a földön élsz, azt jelenti, hogy
valaki törődik veled, vigyáz rád...Ha viszont ezt nem veszed észre,
állandóan csak panaszkodsz, akkor nem élsz valójában...Én nem hiszek a
csodákban, én a csodákban élek..<<<
Kapcsolódó bejegyzések:
Szent Balázs nap.
Február 2. Medve mondja.
Soha ne légy szomorú !
Elhunyt Zentai Anna